Tintaló: Jásdi Juli kíméletlen látlelete a magyar alkoholvalóságról

Egy rózsaszín borítójú képeskönyv, amely oldalról oldalra bontja le a magyar alkoholvalóság tabuit: Jásdi Juli kötetének grafikái groteszk humorral, empátiával és könyörtelen pontossággal beszélnek családról, függőségről és társadalmi vakságról.

Bényi Lilla

A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.

Jásdi Juli 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ekkor készült Tintaló című könyvterve, mellyel elnyerte az első helyezést a Budapesti Illusztrációs Fesztivál Silent Book kategóriájában. (A silent book olyan képeskönyv, amely jelentősebb szöveg nélkül, elsősorban a képek vizuális narratíváján keresztül mesél el egy történetet.) Idén – amellett, hogy beválasztották a The New York Times Portfolio Review idei illusztrátorai közé –, közel egy év intenzív közös munka eredményeképpen november 14-én megjelent képeskönyve Sirbik Attila Symposion Publishing nevű mikrokiadójának gondozásában. A kötetet az igényes kivitelezésen túl az teszi figyelemre méltóvá, hogy a képes történetmesélés és az irónia eszközével minden oldalán tabut dönt. A szerző groteszk humorával személyes tapasztalatait, családja mindennapjait, egyúttal a magyar társadalom súlyos problémáját, az alkoholfüggőséget rajzolja körbe.

„Találjuk meg együtt minden öröm és bánat forrását. Nekem elhiheted, ez a kis tintásüveg minden ember asztalán ott van. […] Hogyha egyszer kiömlik, jól megszaggatja, amit ér. Rendszerint otthon sikerül kiborítani, így a legnagyobb lyukak a családom szövetét kezdik ki”

– avat be minket a Tintaló előszavában Jásdi Juli, aki hozzátartozóként hamar találkozott a szenvedélybetegséggel. Az illusztrátorral Pándi Balázs beszélgetett a Kastner Kommunityben – stílusosan a „száraz november” idején – tartott könyvbemutatón. Pándi kiemelte a kötet egyik nagy erősségét: azaz, hogy több oldalon keresztül sorolja a szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára elérhető segítő helyek, önsegítő csoportok és telefonos segélyvonalak elérhetőségeit.

Jásdi Juli dedikálja Tintaló című könyvét
© Jásdi Miki
Fontos megemlíteni, hogy a kiadvány létrehozását a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának „Apa, anya, pia” programja támogatta, amely többek között arról tájékoztatja az olvasókat, hogy itthon körülbelül négyszázezer gyermek él olyan családban, ahol legalább az egyik szülő problémás alkoholhasználó vagy alkoholfüggő.

Azt, hogy mit jelent a problémás alkoholhasználat, Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus részletezi a könyvben megjelent A száraz valóság a pohár tükrében című szövegében:

„Magyarország világelső a problémás alkoholhasználatban (a számok szintjén: ez több mint 2 millió 16 éven felüli ember – egy kevesebb mint 10 millió lakosú országban –, aki nem tudja megfelelően kontrollálni az alkoholhasználatát).”

Arra is felhívja továbbá a figyelmet, hogy itthon nincs alkoholstratégia, mi több, a fiatalok borfogyasztásának fokozása például kifejezetten cél. A statisztikáknál maradva leírása szerint az országban minden második aktív korú férfi magas kockázatú ivó, a nők pedig úton vannak a felzárkózás felé, ugyanakkor körükben gyakoribb a zugivás. Sok esetben tehát az apa alkoholista, az anya társfüggő, ami pedig ezeknek a diszfunkcionális családoknak a gyermekeit illeti – ők az ún.

Elfeledett Gyermekek

–, megfeledkezik róluk „nem csak a családjuk, de a környezetük, az ellátórendszer, a társadalom egésze is” – fejti ki Hoffmann.

© Bezzeg Gyula

De mégis milyen kihívásokkal jár mindez a hétköznapok szintjén? A Tintaló már játékos címével is arra a kiszámíthatatlanságra utal, amelybe Jásdi Juli karakterein keresztül nyerünk bepillantást.

A kötet egyik legnagyobb erénye, hogy teljes mértékben mentes az ítélkezéstől,

ezáltal egy olyan érzékeny, empatikus világot tár elénk, amelyben a nehéz téma ellenére meglepően kellemes elmerülni. Minden megbélyegzést elkerülve sokszor mindössze egy karika jelzi a szem alatt, hogy melyik szereplő ittas, de ugyanígy jeleníti meg a szerző a hozzátartozók kimerültségét is, akiknek a gesztusaik a legárulkodóbbak. Minden oldalon érződik a feszültség a levegőben – a szereplők hol vakon bíznak az alkoholban, hol erősen koncentrálnak, hogy nemet mondjanak a sóvárgásnak; esetleg fogságba estek, vagy még éppen egyensúlyoznak. A szimbólumokra sűrűn építkező grafikákon kirajzolódnak azok a bizonyos „magyar hagyományok” is: például felismerhetjük a Parlamentet a magyar himnuszra reflektáló „jókedvvel, mértékkel” felirattal, de a szocializmus emléke is feltűnik a „Mindegy, csak ártson” című oldalpárnál.

Bizonyos oldalpárok egy-egy vizuálisan is feltűnő címmel jelzik, hogy önálló fejezetekként is értelmezhetőek: anonim írásokat jelenítenek meg, amelyek lehetővé teszik a túlzott alkoholfogyasztás árnyaltabb bemutatását, emellett segítik az itthon még kevésbé ismert silent book jellegű műfaj befogadását. Ezek a bekezdések megvilágítják, hogy az alkoholfüggőség társulhat egyebek között magánnyal és erőszakkal, de a kiadvány felfedi, hogy köthető a teljesítményhez is. Noha érdemes megjegyezni, hogy problémás a bántalmazás okait a függőségekben keresni. Ez derül ki a 21 Kutatóközpont és a PATENT Egyesület nemrég megjelent reprezentatív felméréséből is, melyben a nemi alapú és kapcsolati erőszakhoz köthető társadalmi attitűdök és valós viselkedésbeli mintázatok közötti ellentmondásokat vizsgálták Magyarországon.

Beszélgetés a Kastner Kommunityben Pándi Balázzsal a könyv kapcsán
© Jásdi Miki

A szerző saját történetével zárul a könyv, de meglepetésszerűen nem ott ér véget, ahol először gondolnánk. Jásdi Juli fekete-fehér (és sárga színű) illusztrációi a vidámnak tűnő, rózsaszín borító ellenére komoly üzenetet hordoznak, ráadásul egy gondosan megtervezett kötet formájában, amely

a grafika erejével és a szöveges tartalom támogatásával valóban képes lehet arra, hogy diskurzust kezdeményezzen az alkoholproblémáról, illetve annak kultúrájáról hazai kontextusban.

A kiadvány publikálása egyfajta aktivizmus, azonban nem az alkohol teljes mellőzésére buzdít, inkább korképet fest és a mértékletességet hangsúlyozza, mely az ünnepek közeledtével különösen aktuális útravalóként szolgálhat.

Forrás HVG.hu